Utazós blog, kevésből messzire

A stoppolásról, avagy a kényelmetlen érzésektől az „aha-élményig” #1.Hogyan is kezdjük?

2017. december 09. - lofiwanderers
Norbi

Hogy hogyan is kezdjünk el stoppolni az nem csupán technikai kérdés, a lélektani oldala talán még összetettebb. Sokan félnek elindulni. A legnagyobb nehézség az egészséges önbizalom és a magas stressz tűrő képesség kialakítása, azonban gyakorlat teszi a mestert (én sem vagyok az). Az újabb és újabb tapasztalatok révén lehet csak igazán fejlődni, megismerni határainkat. Így tehát úgymond fejest kell ugrani a dologba.
Sokakkal beszéltem, akik egy kudarc miatt le is tettek a stoppolásról. Előfordul, hogy pont az elején ilyen élményeket is szerzünk, de ez szükségszerű, hiszen ekkor még kezdők vagyunk. Ezeken egyrészt át kell lendülni, később is lesznek nehézségek, de már jobban fogjuk viselni őket. Másrészt fel is készíthetjük magunkat. Ennek szellemi, lelki oldalával egy későbbi fejezetben külön foglalkozunk majd, lássuk először a dolgok technikai részét.
A stoppolás ma újra kezd divatos tevékenységgé válni. Számos oka lehet annak, miért utaznak így az emberek, az egészen egyszerű anyagi nehézségektől kezdve a tömegközlekedés gyatra állapotán át a kalandvágyon keresztül új emberi kapcsolatok kialakításáig. A blogot olvasók motivációja úgy gondolom, ezek elegyéből adódhat. Egészséges dolog ezt egyfajta teljesítményként is megélni, másoknak megmutatni, bemutatni, főleg ha ezt tanító célzattal tesszük. A stoppolás persze elsődlegesen magunk fejlesztéséről, látókörünk szélesítéséről szól. Első „leckénk” az előzetes tájékozódásról szól.
Jobb tiszta vízbe fejest ugrani. A különféle térképes szolgáltatások mára már szerencsére mindenki számára elérhetőek, ezeket azonban tudni kell jól is használni. Értem ez alatt, hogy a térképet érteni is kell, nem csak nézni, látni is. Azok se keseredjenek el, akik esetleg hiányos földrajzi ismeretekkel rendelkeznek, a tapasztaltabbaknak is ugyanúgy szükségük van az állandó segítségre. Olvassunk blogokat, történeteket, könyveket, bújjuk a térképet, informálódjunk a helyekről, melyeket meglátogatnánk. Milyen ott a stoppolás kultúrája, az emberek mentalitása, sétálgathatok-e a határon? Tegyünk fel magunknak kérdéseket és keressünk rájuk válaszokat.
10293623_663996340321530_552837764206522854_o.jpg
egy kéthetes, 5200 km-es utazás közben
Egyik kedvencem az alkalmazásként is letölthető kezdeményezés, a „hitchwiki.org”. Egy hatalmas térképes és információs adatbázis, melyet mi magunk is könnyedén fejleszthetünk. Itt röviden csak a térképes felületre térnék ki, de az oldalon például egyes országokról is olvashatunk, továbbá számos hasznos témakört is körüljárnak, például a kezdeti lépéseket és a biztonság kérdését is.
Legegyszerűbb, ha máris megnyitjuk a térképet. Ha közelítünk egyes helyekre, pontokat látunk majd, melyek mind-mind stoppos bejegyzések. Tapasztalatok jó és rossz helyekről, melyekhez több esetben kommentek is kapcsolódnak. Személyes élményeket ismerhetünk meg, melyek alapján egy számunkra ismeretlen helyen, például egy idegen nagyvárosban is könnyen megtalálhatjuk a megfelelő „kiutat”. Az átlagos várakozási idők is annál reálisabbak minél többen reagáltak már egy helyre, azonban olvassunk beléjük és a szórást is figyeljük, hogy ne érjen minket meglepetés.
A nagy forgalmat lebonyolító városokból könnyen tovább tudunk indulni, hiszen sokan helyből is felmennek például az autópályákra. Itt megjegyzem, a sűrű forgalom önmagában nem a siker kulcsa, meg is kell tudjanak állni, ki kell tudjanak sorolni az autósok. Az európai szemmel közepes méretű és forgalmú városok esetében ez némileg más lehet. Érdemes megfontolnunk, hagyatkozzunk-e a helyi forgalomra, vagy keressünk inkább lehetőséget arra, hogyan tudnánk egyből az autópályára keveredni, egy forgalmas pihenőhelyre.
Végezetül itt is van erre egy gyakorlati példa (térkép mindenki előtt :)):
Tegyük fel, hogy Ljubljanában, a közepes méretű szlovén fővárosban tartózkodunk és szeretnénk egy átlagos forgalmú napon Olaszország belseje felé továbbhaladni. Keressünk rá a releváns kivezető utakra.
„Ljubljana-zahod” felhajtó előtt egy rossz értékelést kapott benzinkutat találunk, indoklás is kapcsolódik hozzá. A következő lehetőség esetleg az autópálya felhajtó. Ezeken a helyeken általában tilos stoppolni, hiszen az autópálya részét képezik, de simán el is küldhetnek, mondván veszélyes és ez igaz is lehet, erről bővebben a következő bejegyzésben. Biztos ami biztos, nézzük meg google streetview segítségével. Tilosnak nem tilos, hely is van bőven, viszont többnyire csak közeli célokra találnánk itt fuvart. Ez sem baj, hiszen van pihenő útközben a pályán, de akkor már miért ne kezdhetnénk direkt egy ilyen helyen? Ott is a lehetőség, egy nagy pihenőhely mindennel, ami kell, „Ljubljana zahod” és „Ljubljana center” kijáratok között.  Ezeknek a helyeknek általában nehézkes a megközelítése (ha csak nincs kerítés- és falmászási tapasztalata az embernek), mivel a pályán vannak, de ha elolvassuk a részletes bejegyzéseket, láthatjuk, ez itt nem probléma. Valószínűleg ez a leglogikusabb megoldás, bár tökéletes nincs, a szerencsefaktor óriási.
Első olvasásra körülményesnek tűnhet a dolog, de lássuk csak, két perc alatt megoldást találtunk egy elképzelt problémára, amivel értékes időt és energiát spóroltunk magunknak. Egyfajta stratégiai játékként is felfoghatjuk a dolgot. Képzeljünk el pár hasonló szituációt és próbáljuk hasonlóképp lemodellezni, lépésről-lépésre haladva, idővel több megállót is bevonva. Egy-két éles szituáció után rutinná fog válni.
Folytatása következik...
hitchhiking.jpg
szerencsére nem volt időnk időnk átfagyni, március elején mentünk Ljubljanába

A bejegyzés trackback címe:

https://lofiwanderers.blog.hu/api/trackback/id/tr9813195608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.