Utazós blog, kevésből messzire

Nincsen rózsa tövis nélkül: Kazanlak, a bolgár Eger

2017. december 09. - lofiwanderers

Ági & Norbi

Az ország közepén húzódó Stara Planina, másként Balkán-hegység falat képez. Észak és dél ellentétére már számos példát találtunk, az itteni vélekedés is az, hogy a közbeszédben „balkáni terület”, azaz az északi a fejlettebb (persze elég cifra dolgok vannak északon is). A magyarok mentális térképén ezzel ellentétesen a balkán pejoratív kifejezés, ezért többnyire haragszanak is az emberek, ha „lebalkánozzák” hazánkat. Szerintünk örvendeni is lehetne a „balkánozásnak”, a „balkáni” emberek ugyanis segítőkészek, mosolygósak.
Vannak vidékek, amik úgy jelennek meg a turisztikai piacon, mint a balkán lelke, hamisíthatatlan balkáni hangulatot árasztó városok, fesztiválok. A balkán varázsszóval keltik fel az érdeklődést a homogén masszaként kezelt, Szegedtől 10 km-re délre kezdődő területek iránt. Ilyen tömegturisztikai célpont Kazanlak, a világhíres Rózsa-völgy központja.
20170604_125145.jpg
Kazanlakról nem sok jót hallottunk, kialakult elég markáns prekoncepciónk is: a „dél kapuja”, város a hegyalján, belső periféria, ilyesmi. Első látogatásunk mikor máskor is ejtettük volna meg, mint a Rózsafesztivál alkalmával. Hiba volt, nem indult jól a kapcsolatunk a várossal. A buszállomás és a központig vezető út nem egy virágzó (szóvicc veszély) település képét keltette. Maga a fesztivál az otthon is megszokott mederben hömpölygött: üvöltő vásári techno, feszengő tömeg, lezárások, giccs. A több busznyi japán turistát akkor még nem értettük, a világ nagyvárosaiban oké, de Kazanlakba vajon miért jönne bárki is? Kétórányi értelmetlen és kínos kóválygás után elindultunk haza, kiheverendő a sokkhatást. Tettünk olyan fogadalmat is, hogy ide soha többet. A hétvégét persze ismét ott töltöttük...
Célunk a város melletti Koprinka víztározó volt, egy kis sátrazás a homokos strandon. Hamar érkeztünk a városba, úgy döntöttünk, mielőtt kiugrunk, teszünk egy kis sétát. Ezt jól tettük. Fesztivál híján egész vállalható, a kávézókkal teli árnyékos főutca hangulatos, építészetileg is nyugtató hatást kelt. Borravalóval együtt 300 forintért perfekt frappét is kaphatunk. Elnéztünk a Rozáriumba, főleg mivel egyébként Szolnokon, Ági szülővárosában is kialakítottak egy megjelenésében és méretében is impozáns, hasonló rózsakertet (a városi uszoda helyén, ami amúgy a szolnokiaknak nagy szívfájdalma, jogosan – Ági). A park nagyon szép, életteli, kisgyermekes szülőkkel, plusz rengeteg táblával, amik a rózsára épülő japán kapcsolatokat, jó viszonyt és kulturális cserét hirdetik (egyben magyarázatot adnak a több busznyi japán nyugdíjasra).
Ezen a ponton kell elkezdenem a címet magyarázni. Kazanlak is sajnos azzal a szindrómával küzd, amire én legjobb példának Egert találom. Egy ma kevésbé fejlett, halmozott deprivációval sújtott, korábban erőszakosan iparosított, de természetileg gyönyörű, kulturális örökségében kiemelkedő város, aminek egyetlen kitörési lehetősége a turizmus. Az egri vasútállomás és környéke semmivel sem másabb, mint bolgár társáé, Eger is rendben van, ha nem nagyon hagyjuk el a központot és a Szépasszonyvölgyet. Nem akarom lehúzni a várost, Bulgáriát pedig főleg nem, ezért is vontam párhuzamot. Lehet azért olyat látni, amit nálunk (még) nem, de a lényeg ugyanaz. Nem szabad leakadni azon, hogy úristen hogy néz ki egyik másik háztömb, rengeteg a szegény ember és a lovas fogat. Persze nagyon gáz látni, hogy mennyire polarizált a társadalom, de itt ez van, és kész. A továbbiakban inkább azt igyekszem összeszedni és röviden bemutatni, hogy melyek azok a helyek, amiket érdemes Kazanlak közvetlen térségében meglátogatni. Sajnos muszáj megjegyeznem, a vasútállomás és a buszpályaudvar egyaránt kellemetlen helyek: rendszertelen, kezdetleges utastájékoztatás.

Koprinka víztározó

Története amennyire csúnya, maga a hely annyira szép is. Ezen a területen találták meg a víztározó építésének idején, 1948-ban az egyik ősi trák főváros Seuthopolis igen jól megmaradt romjait, de úgy döntöttek, a völgyet mégiscsak elárasztják, hiszen az ipar fontosabb, mint a kultúra, hadd szóljon. Ha e felett szemet hunyunk, a hely kiváló strandolásra, kempingezésre, horgászásra, széllovaglásra, és a többi. Tényleg különleges atmoszférája van. Mi egy Öko-fesztivál keretében látogattunk ide, aminek kapcsán meg kell osztanom egy észrevételt.
Bulgária szerte nagy hagyománya van az ingyenes sátrazós fesztiváloknak, ezek között tömegrendezvények is vannak. Mint ez, amelyen részt vettünk. Sajnos tapasztaltunk negatív dolgokat is. Valahogy a szabadság, felszabadultság fogalma összemosódott a szervezetlenséggel és a szabályok hiányával, így fordulhatott elő, hogy hajnal egykor egy sportmotoros bezúgott a sátrak közé és pont a miénk mellett kezdte el még túráztatni is. Persze megrémültünk, hiszen hatalmas hanggal járt, pont mellettünk történt, gondoltuk valaki vakmerőre itta magát. Kiugrottunk és kérdőre vontuk az úriembert ez meg mi volt, de már jött is egy szervező, hiszen a dolog a békésen iszogató szervezői stáb orra előtt történt. Nem szólt semmit. Mikor láttuk, ez nem fog változni, a sátrat arrébb tettük (szerencsére kicsi és egyben felemelhető – Decathlon reklám) és megpróbáltuk udvariasan megtudakolni egy főszervezőtől, hogy ez hogyan történhet meg és mit fognak ez ellen tenni, de nem értette - nem értették a problémánkat. Nem lett baj, de lehetett volna, vigyázzunk magunkra.
A helyet egyébként helyi járatos busszal is meg lehet közelíteni, jelenleg a 3-as járat megy ki, de a megállókban nincs utastájékoztatás, reggel délben este egy forduló, leginkább a turista információs ponton lehet(ett volna) érdeklődni (már ha nyitva lett volna, mert Kazanlakban hétvégén amúgy zárva tart – logikus, nem?). Kifelé volt jegyárusító kalauz („konduktor”), nem sofőrtől kellett venni, 1,5 leva volt az út. Visszafelé nem is kért jegyet a vezető, félúton odamentem azért venni, hátha a városban felszáll egy ellenőr. Ugyanarra a távra a menetjegy 1,2 leva… Feladtuk, nem akarjuk érteni miért.  Sok itt kint a hotel, panzió is, nagyon rendben vannak ránézésre, egy-két kóbor jószág persze itt is csámborog, de mint országszerte, békések és nem zavarnak sok vizet.

Buzludzha

1400 méteres magasságban, messziről is jól láthatóan hívogat az „UFO”, a világ egyik, ha nem legszürreálisabb komplexuma. Tervezzük minél hamarabb meglátogatni, hogy egy egész bejegyzést szenteljünk neki (utólagos megjegyzés: azóta sikerült), most csak pár szó és hasznos infók. A monumentalista brutalista utópista szocialista építészet remeke. Igen rossz kondícióban van már sajnos, a belső tér nem is látogatható, életveszélyes, aki szeretné látni, minél hamarabb tegye meg, nehogy úgy járjon, mint Tamás cimborám, aki nemrég egy napfényes délutánon megérkezett Máltába és pont aznap délelőtt szakadt be az Azúr-ablak. Buzludzha és a közeli Stara Zagorában található rokon stílusú emlékmű a volt Jugoszláv Spomenikekhez hasonlatos építmény, kötelezően látogatandó helyszínek sci-fi rajongóknak, utópista könyvek és filmek kedvelőinek.
Megközelíteni csak autóval, stoppal lehet, de vannak kiváló szervezett túrák is.
mod_dsc0188.jpg

Sipka Emlékmű

Szintén szép hely. A hágó és védvonala a törökök elleni harcok legfontosabb végső állomásai voltak, erről máshol éppen eleget lehet olvasni, a táj és a kilátás szintén pazar. Megközelítése sem komplikált, érdemes Buzludzhával összekötni a látogatást, 10 km-re vannak csak egymástól. Alapvetően a kilátás miatt érdemes.
_dsc0435.JPG

Hristo Botev, a bolgár Petőfi

Kalofer kis település Kazanlak közelében, szintén a rózsák völgyében, szülőföldje a fiatalon elhunyt forradalmárnak, akinek szintén elég monumentális emléket állítottak. Érdekes dolog itt a kultusz, szintén van egy fílingje az alkotásnak.
1280px-pametnik_na_hristo_botev_v_gard_kalofer.JPG
(forrás: google.com)
A közeli Botev-csúcsot, a Balkán-hegység legmagasabb pontját is természetesen róla nevezték el. A csúcsot innen, a közeli Karlovoból a legérdemesebb betámadni, majd látjuk :).  Az országban nemrég létrehoztak egy projekt keretében pár Eko-trail elnevezésű kiépített túraösvényt is, amik arra hivatottak, hogy a nehezebb terepeket áthidalva kicsik és nagyok, családok együtt túrázhassanak. Ilyen Kaloferben a Byala-Reka Eco-trail. Az ilyen útvonalak állapotáról érdemes azért előre érdeklődni, jártunk már úgy máshol az országban, hogy 10 km után elfogyott az út... (Bacho Kiro - Bozentsi)
falkensteiner-hotel-stara.jpg(forrás: tripadvisor.com)
Bulgáriát egyértelműen autóval a legjobb bejárni, a végére ezért is ajánlok egy kicsivel messzebbi célt, Gabrovo-t és kis városkánkat Tryavna-t, ahol rengeteg szálláshely közül lehet válogatni. Most az apartmanok olyan 2500 Ft/fő/éj ár körül vannak, ha valaki már a közelben jár, megéri, december elejéig meg még nálunk is meg lehet húzódni.
Összegzésképpen amire igyekszünk rámutatni: Bulgária nem csak Szófia és a tengerpart. Rengeteg olyan kevésbé ismert, eldugottabb hely is van, amit érdemes útba ejteni, akár csak egy rövid szétnézés, mártózás (Koprinka) erejéig. Én most azt tudom egyelőre ajánlani, aki szeretné az országot megismerni, annak érdemes cimborákkal összefognia és egy jó két hetes autós körtúrában gondolkodnia. Igyekszünk minél többet mozogni, írni, kérdésekkel nyugodtan lehet hozzánk fordulni.

A bejegyzés trackback címe:

https://lofiwanderers.blog.hu/api/trackback/id/tr7713263667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.