Utazós blog, kevésből messzire

Rózsa Sándorral a menhelyi állatokért

2018. április 03. - lofiwanderers

Mint ahogy azt már sokan tudjátok, blogunkat még Bulgáriában indítottuk, önkéntes munkát (EVS) végeztünk az ország kellős közepén. Rengeteget fotóztuk az utcák négylábú lakóit, sokuk nagyon a szívünkhöz nőtt. Az országban általánosan elfogadott gyakorlat ugyanis, hogy a kóborló kutyák közül a barátságos egyedeket fülszámmal ellátva, ivartalanítva és oltva visszaengedik környezetükbe. Nem túlzás azt állítani, hogy - főleg vidéken - minden boltnak, pékségnek, vasútállomásnak van "saját" kutyája, vagy akár több kutyája és még rengeteg macskája is (utóbbiakat sajnos nem mindig ivartalanítják). Amennyire tudtuk mi is gondoztuk, kényeztettük őket, de a helyiek figyelmessége a nyári melegben még a hosszúszőrű ebek nyírására is kiterjed.

Bármennyire is szeretik őket a helyiek, azért itt-ott biztosan egyre növekvő problémát jelent a létszám növekedése. Ezért aztán örvendetes, hogy néha-néha spontán társra, gazdára is lelhetnek az állatok. Én konkrét adatokat nem ismerek, de mintha itthon is újra egyre növekedne a  kóbor kutyák és menhelyi állatok száma. Ezért aztán úgy döntöttünk, mivel szeretnénk az önkénteskedést itthon is folytatni, életünk részévé tenni, legyen ez az első lépés: Segítsünk a biztosan leterhelt menhelyeknek, állatotthonoknak a fotózásban, marketingben.

Ági meg is találta ennek a gyakorlatát, a tengeren túl már elterjedtebb a kutyák önéletrajzának elkészítése. Ezek lényege azon túlmenően, hogy profi fotókat tartalmaznak, hogy rendkívül informatívak is tudnak lenni, tehát jelentős többlettartalommal bírnak. Maguk a kartonok formájukból és megjelenésükből adódóan a közösségi média felületeken is jól mutatnak, figyelemfelkeltésre alkalmasak, felhasználási lehetőségeik tehát sokrétűek.

Találj magadnak kutyapárt!

Ahogyan ezt kitaláltuk a ködös novemberben, bele is botlottunk egy elsőre hihetetlennek hangzó programba, a Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap pályázatába, ami a kampánypénz (ősmagyar néven: közpénz) közhasznú célok támogatására történő szétosztását rejti.

logo1-1024x743.jpg

Nekiültünk és a beadási határidő estéjén meg is írtuk a magunk kis bemutatkozását, motivációnkat és persze magát az ötletet. Több szempontból is fontosnak tartottuk ebbe a kezdeményezésbe ágyazni ezt az egészet, egyrészt a nagyobb nyilvánosság miatt, hatékonyság növelése szempontjából, másrészt mekkora nagy ötlet ez már megint, támogassuk őket ebben.

Fényképezőgépek, objektívek, eszközök körét folyamatosan bővítjük, hiszen ez hobbink is, amink nem volt az a drága legális szoftver, amivel szép igényes adatlapokat, esetleg később ha ez kinövi önmagát weblap layout-ot, kiadványokat is lehet kreálni. Erre pályáztunk tehát, így plusz színezetet is kapott a dolog, ami a legális szoftverhasználat propagálása.

Aztán a "Találj magadnak kutyapárt" fantázianevű pályázatunk sikeresen vette az akadályokat. Elkezdtünk bőszen írogatni az állatmenhelyeknek és sikeresen el is tudtuk indítani a programot. Alapvetően Szentesen és Szolnokon szerettünk volna elindítani a dolgot, ám a kitartó rossz idő és vélhető elfoglaltság miatt döcögősen ment a kapcsolatfelvétel, reméljük a jövőben sikerül azért ezeken a helyeken is segítenünk.

Elsőként Gyöngyöshalászra jutottunk el a Vizslamentés fajtamentő csoport révén, ők egy felhívásukban fotósokat kerestek. Guszti, Atlasz, Frakk és Füge több mint 80 társával együtt várja leendő gazdiját és a segítséget a Papamaci Árvái Alapítvány állatotthonában.  Aki még nem ajánlotta fel adója 1%-át, vegye fontolóra ezt a két szervezetet, jó helyre kerül :).

A fotózás napján nem volt túl kegyes hozzánk az időjárás, de nagy mázlink volt, mert az eső pont akkor kezdett csak el szakadni, mikor Szolnokon leszálltunk a vonatról. A fények pont jók voltak az ugrándozó, szuperbarátságos ebek fotózásához. Noha Bulgáriában elég sok ismeretlen állatot fotóztunk, konkrétan állatmenhelyen most jártunk először. Az állatmenhelyeket a többség szomorú helyeknek tartja, ahonnan sírva jön ki mindenki, mert nem viheti haza az összes kutyát. Számítottunk rá, hogy akár megrázó élmény is lehet, de ez szerencsére nem így lett. Az ide bekerült kutyák ugyanis, amellett hogy nagy törődéssel és szakszerűen gondoskodnak róluk, kapnak egy esélyt hogy gazdára találjanak, mi pedig azért mentünk, hogy ez az esély egy kicsivel nagyobb legyen. A menhelyi fotózásnak alaposan utánaolvastunk előtte, ami hasznosnak bizonyult.

Íme néhány tanács, amolyan szabályféle:

1. Vakuzni tilos. Persze vannak ebek, akik nem ijednek meg tőle, de fő a békesség.

2. Legyen nálad jutalomfalat. A kutyák nagy része amíg a kezedben lévő dologra koncentrál addig is mozdulatlan marad, ráadásul vágyakozó arcot vág, ami jól mutat a fotón. De nem minden kutya, ami miatt...

3. Ne tartsd az arcod elé a kamerát, ha az állat ugrálós, mert lefejeli az objektívet, és a gép beleáll az orrnyergedbe.

4. Ennek elkerülésére szerencsésebb, ha ketten vagytok, az egyikőtök a kutyával a másik csak a fotózással foglalkozik.

5. Érdemes játszós ruhában menni, mert a végére garantáltan tele lesz az ember tappancsnyomokkal és nyálfoltokkal :)

6. Minden kutya más, másként reagálnak, másként motiválhatók, szóval a nevén kívül fontos megkérdezni a gondozót, kell-e valamire különösen figyelni mielőtt sor kerülne a fotózásra.

Persze a végén tényleg azt éreztük, hogy szívesen hazavinnénk néhány jószágot, de azt is, hogy a menhelyi fotózás ezek után rendszeres tevékenységünkké válik majd.

Most pedig jöjjön pár fotó, és az elsőként elkészült KUTYACV! :)

guszti_cv_1020.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://lofiwanderers.blog.hu/api/trackback/id/tr5313803984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.