Norbi
Másoktól tanulni a legszórakoztatóbb dolog. A blogok, könyvek olvasmányos stílusa, képi világa könnyen feldolgozható, ragadós információkkal látnak el bennünket. Aki könyvírásig jutott már esetleg ebben a témában, az minden bizonnyal kiváló mesélő és igen tapasztalt utazó, aki kerüli a Coelho-féle parasztvakítást, továbbá a Saint-Exupéry Kis Hercegéből ismert földrajztudóssal ellentétben saját bőrén tapasztalt dolgokról ír. Ha már itt tartunk, azok a cikkek sem érnek, hogy „A világ tíz legszebb helye, amiket látnod kell, mielőtt meghalsz”...
Első könyvünk melyet tiszta szívvel ajánlunk, Belényi Dániel „Útikalauz modern nomádoknak” című mesterműve. Ebből tényleg meg lehet tanulni, hogyan legyünk igazi utazók és ne csak turisták. Nem csak stoppolásról, hanem egyéb közlekedési lehetőségekről, koszt és kvártély dolgáról is értekezik, mindezt kiváló humorral fűszerezve.
Néhány kedvcsináló idézet a könyvből:
„Úgy érzed, elromlott a nyaralásod, miközben épp ellenkezőleg, talán új esélyt kaptál valami minden eddiginél jobb dologra. (...) Az utazás egyébként is hullámvasút: minden rossz dologra jön egy jó. Ez nem filozófia, ez tapasztalat.”
Ehhez annyi plusz, hogy ha valaki még nem elég tapasztalt utazó, vagy van olyan szintű az önismerete, hogy tudja, egy nehezebb pillanatban kell, aki segítse, ott legyen mellette, az tényleg gondolja át rendesen, nekivágna egy nagyobb útnak egyedül. Az egyedül utazásnak is meg van a helye, hajrá, de ésszel.
„Sosem vagy egyedül. Legfeljebb éppen nem a barátaid vannak körülötted. De még lehetnek azok...”
Na igen. Ez egy fontos dolog, ha az ember egyedül utazik.
Nem akarok információ-cunamit zúdítani rátok, higgyétek el és nyugtázzátok, hogy több órányi olvasnivalót is kitenne, ha esetleg még a zenében, filmekben, videókban megjelenő stoppos motívumokról is elkezdenék értekezni. Ez szerencsétekre csak kevesek „kiváltsága”, hogy alkalmasint hallgathassák, túlélhessék. Pár könyvet idővel még biztosan be fogunk mutatni, vagy csak így ajánlani, egyelőre csak egy, hogy én is biztosra mehessek, elolvassátok.
Könnyedebb szemezgetnivaló a „hungarohitch” facebook oldala. Többek között stoppos versenyeket is rendeznek a srácok, de ami miatt most itt megidéztem őket, az a „STOPPOS ARCOK” című facebook album, ahol interjúkat olvashattok az egyes alanyok képeinek leírásaiban. Engem is meg lehet itt találni indokolatlan Miskolc táblával (gyorsan kellett valami és ez volt épp náluk, egyébként soha nem stoppoltam még arra).
Adalék a végére: Habár ez egy stoppos rovat, mi sem mindig csak stoppolunk, lehet bátran kérdezgetni, tanácsokat kérni tőlünk más vonatkozásban is. :)
(Ági:) ...Például arról, hogyan vegyél buszjegyet másnapra úgy, hogy nem beszéltek közös nyelvet a jegypénztárossal (ma esett meg, de erről majd később).
Ja és még annyit, hogy nekem ez volt az a könyv aminek elolvasása után nagyon átértékeltem az addigi dolgaimat. Segített szembenéznem önmagammal, mármint azzal kapcsolatban, hogy utazni szeretnék, annak átgondolásában, hogy ennek nem is nagyon van akadálya. Mikor ezt a könyvet megkaptam Norbitól 29. szülinapomra, nem gondoltam volna, hogy laza 11 hónap múlva Bulgáriában írom ezt, ahová "hirtelen felindulásból" eljöttünk EVS-re. Szóval erős könyv, na. :D
