Rakéta, féldekás, kőműves actimel, tüske, szérum, csavaros kifli. kortyos, ampulla, gránát. Kis üvegben (vagy műanyagban) kapható szeszesital. Hungarikum.

Aki olvasgatta már ezt a blogot, tudhatja, korábban Bulgáriában éltünk, önkénteskedtünk (a hiányosságokat nyugodtan be lehet pótolni egy kis szemezgetéssel). A szemét, hulladék óriási problémát jelent déli barátainknál, akár immunissá is válhattunk volna a kellemetlen látványra, ám ez nem így történt. Jelenleg Szolnokon lakunk a Tallinn nevű lakótelepen, mely a város egyik legzöldebb része, határában izgatottan hömpölyögve teszi meg utolsó métereit a Zagyva, mielőtt a Tiszával egyesülne. Télen hattyúhadak, nyáron gólyák érkeznek, de egy dolog állandó, a mérhetetlen dzsuva, szemét...

A hajdan virágzó lakótelep mára erősen halmozott deprivációval érintett terület. Presszó ugyan csak egy van itt, de az utóbbi években gazdagodtak az itt élők két nemzeti dohánybolttal is, ami gyakorlatilag a sétálós kávé modelljének alkalmazása a posztkommunista életérzésre. Van itt még több kisbolt, bódé is, ahol szintén be lehet szerezni a szintentartó szérumot. A féldecis kiszerelésű szesz lakossági elterjedése (tudom, létezik nullanégyes és a mégótvarabb tipli, más néven stamp is) a mélységi alkoholizmus szimbóluma, de az egyszerű fogyasztás szégyenteljes aktusát is van még mivel megfejelni, mégpedig a kiüresedett tégelyek akkurátus elhajigálásával, valahol ottfelejtésével. 

A hulladék látványa iszonyat, mindent áthat, Bulgáriában is csak keresve találunk amúgy ilyen igénytelen lakókörnyezetet, de az év ezen szakában a még rügyek nélküli bokrok mélyén, a fűtlen lakótömbök közötti tereken a tavasz első napsugarai meg-megcsillannak a tucatjával ottfelejtett szomorú kis piásüvegeken.
Minden este sétálunk egy nagyot, eddig csak szörnyülködtünk, de most valahogy elpattant a húr, csak néztünk és ámultunk a kocsma mellett, én úgy tippeltem 200 eldobott cuccos van az utcában, Ági 250-re tippelt. Nagyot nem tévedtünk, Ági nyert, a végeredmény 303 darab lett. Egy 200 méteres utcában ez lényegében olyan, mintha minden lépésünknél ott hirdetné egy fiola, hogy mennyi marginalizálódott emberke, alkoholista is él itt.

Szóval gyűjtésbe kezdtünk, mivel szerencsére szelektív hulladékgyűjtő sziget is szinte minden utcában van már (az is megérne egy posztot, hogy ezek környéke hogy néz ki, de most erről nem). Csodálatos élmény volt, ahogy a zsákszámra szedett üvegeket elkezdtük szortírozni a presszó melletti szigetnél, kijött a vendégkör egy jelentős része és kinyilvánították elismerésüket, továbbá erkölcsi támogatásukról is biztosítottak bennünket. Egy csivava társaságában kocsmázgató úr elmondása szerint szabadidejében vagy alszik, vagy iszik, így összegyűjteni a szemetet sajnos már nem jut ideje. Én gondoltam neki, hogy akár ki is dobhatná eleve, vagy mondjuk ha a kocsmából jobbkéz felé dobná, legalább a  matematikai esélye meglenne, hogy a gyűjtő szája elnyeli.

Itt lett úgy fél óra szedéssel 303 darab, kicsivel odébb egy másik dohányboltnál kereken 60, de rá egy napra már kezdett is visszatermelődni természetesen. Szomorú dolog ez, le is hozza az embert mikor látja és főleg mikor szedi, de hát muszáj. Van azonban szép része is, az emberek megnézik, talán el is gondolkodnak rajta, titkon szégyenkezhetnek is. Egy néni elhaladva mellettünk rákérdezett, hogy mennyinél tartunk, mert hogy volt múltkor valaki, aki ötszázat számolt (ellenben csak számolta, nem szedte össze).

Ennél is szebb, mikor igazi gyöngyszemekkel találkozik az ember, megismeri egy idegen kultúra szimbólumrendszerét. Az üvegcséket ékítő címkék behatóbb tanulmányozásával arra a következtetésre jutottunk, hogy az azokat elkövető grafikus értette a dolgát, remekül ötvözte a 90-es évek képi elemeit a színtiszta (és minden bizonnyal szándékos) trash stílussal, hamisítatlan underclass életérzést vegyítve a történetbe. Eddigi kedvencünk talán a Trendi szeszesital (ami vagy brandy vagy whisky utánzat akar lenni), vagy ami a gyártójától a pátoszos Szérum fantázianevet kapta, csak hogy megkerülje a pálinka szó használatát. De kiváló nevekkel illetik a sima etilt is, amire ugye nem szabad ráírni hogy vodka, így leginkább Moszkva, Tajga, Jenyiszej (Yennissey) vagy Urál szeszesital néven fut.  Az elnevezések széles tárháza arra enged következtetni, hogy a fogyasztóközönség leépülése során - legalább is a gyártók szerint - asszociatív képességeit nem veszti el: ez egyfajta feladványként játékként is felfogható. Izgalmas találgatni, hogy vajon miféle nedűt rejthet egy Bonaparte vagy  Waterloo szeszesital (hát persze hogy konyakot!), vagy a Hajós, Matróz vagy Rund névre hallgató (természetesen rumot).

Szóval a tisztább környezetre vágyókon kívül remek szabadidős elfoglaltság ez a kulturális antropológia, az etnográfia és nem utolsó sorban szociológia iránt érdeklődők számára is. Ezért létrehoztunk hát egy honlapot, ahol röviden le is írtuk, hogyan tudjátok hozzánk hasonló módon közös kis térképünkre vinni Ti is akár csapatban, hogy hol hány darabot szedtetek össze. Részletes instrukciók, egyéb infók a honlapon.

Reményeink szerint ez egy országos méretű alulról szerveződő akció lesz, ami még ugyan kicsit fapados háttérrel rendelkezik, de nem is ez a lényeg, hanem a közösségépítés, érzékenyítés, hogy érezzük jól magunkat, miközben valami hasznosat teszünk. Elsősorban az alkoholizmus mértékére szeretnénk felhívni a figyelmet a tömeges gyűjtéssel, adatbázisépítéssel, de mivel azt látjuk, egyre elterjedtebb a műanyag használata, természetesen környezetvédelmi vonatkozása is van a dolognak.  Tudjuk, hogy nem csíramentesen ezek a potyadékok, de véleményünk szerint még mindig jobb így kidobni őket, mint ha csak ott hevernének elszórva. Ha jönnek esetleg adományok, akkor első körben nyilván domaint vásárolunk belőle, akár valami app fejlesztése is szóba jöhet, aztán pedig határ a csillagos ég, például a műanyagban való forgalmazás betiltása sem lenne ördögtől való szerintem.

Nézzettek rá a honlapra, kérdés esetén keressetek minket, használjátok az insta hashtaget: #nemzethyraketavalsag és szerveződjetek, csatlakozzatok a facebook közösséghez, gyújtsuk be a rakétákat!

Update: az első hét eredményeit, tapasztalait itt olvashatjátok :)

Üdv:
Ági & Norbi