Szófiából kifelé a buszon egy darabig tartottam magam, szerettem volna figyelni a vidéket, de menthetetlenül bealudtam úgy félúton… Csak Gabrovo előtt valamivel kaptam magam kissé össze, itt egy tíz perces pihenőt tartottunk, le is szálltunk a buszról. A város első ránézésre Miskolc és Pécs szerelemgyermeke is lehetne, így aki ismer bennünket egy kicsit, értheti mennyire izgalmasnak tűnt számunkra. Közel esik hozzánk, úgy 20 km (az elég durva hegyi szerpentinek miatt azonban időben jelentős), szóval biztosan átnézünk párszor majd sétálni, fotózgatni. Brutalista épületek, robosztus szobrok, érintetlen posztszocialista hangulat.  Meg itt van legközelebb Lidl és Billa is, bár nem túlzottan igényeljük, mert a szűk 10 000 fős Tryavnában mindent megtalálunk. Tényleg mindent, de erről és első benyomásainkról később ír majd Ági egy kis összefoglalót (utólagos megjegyzés: azért nem teljesen mindent :)).

Megérkeztünk hát Tryavnába, a buszmegállóban Stan, a fogadó egyesület elnöke és Adrien, aki Bretagne-ból érkezett EVS-re, várt minket. Miután elfoglaltuk szállásunkat – ami egyébként egy teljesen felszerelt, kifogástalan állapotú aranyos kis hegyi vendégház – a többiek kis akklimatizációt javasoltak, mi éltünk is a lehetőséggel. Egy gyors tus és vacsora után már hárman leugrottunk egy sörre, hogy váltsunk pár szót Stannel. A fáradtságot nem éreztük annyira, túlestünk a sokadik holtponton, de azért egy sör bőven elég volt.

A város nagyon tetszett már elsőre. Visszaúton Adrien mutatott egy rövidebb utat is, ami valamiért szintén nagyon megtetszett. Nem tudom még eldönteni, hogy az újdonság ereje miatt, vagy miért, de jól érzem magam itt. Pár napja vagyunk még csak a városban, de egyre jobban tetszik, várom a jobb időt, hogy végre többet mászkálhassunk. Adriennel is jól kijövünk, amikor lehet, leugrunk kicsit közösen az óvárosba. Itthon is jól megférünk, közös evések, ilyesmi, ő azonban kicsit más beállítottságú, az ilyen fajta városi környezet őt kevésbé tudja magával ragadni.  Ugyanakkor a kultúrsokkot humorral kezeli, jó lesz vele együtt dolgozni, utazgatni.

Kultúrsokkról én még nemigen beszélhetek. Van pár szokatlan dolog, de nem kardinális. Ami más, az is inkább tetszik, vagy nem zavar túlzottan. Az emberek aranyosak. Kevés itt a külföldi, talán csak mi hárman, szóval az emberek tényleg nagyon kedvesek velünk.

Mondhatni már rutinná vált, reggelente egy kis sétával indítjuk a napot, le a központba egy kávéra. Egy hete vagyunk még csak itt, de igyekszünk a várost a lehető leginkább sajátunkká tenni. Nem olyan nehéz dolog ez, sokat segít például, hogy a parkokban, utcán sétálgatva való kulturált sörözést nem szankcionálják. Az első pár nap akklimatizációval telt. Kellett is, jól esett pihenni, felfedező utakra menni, plusz megszokni az új helyzetet. Szegeden éppen hogy csak összeköltöztünk, és máris továbbálltunk. Az időjárás sem volt túl kegyes eleinte, a hegyvidéki környezet miatt random zivatarok váltakoztak napos időszakokkal, már amikor nem esett inkább egész nap. Ez utóbbi legalább kedvezett egy kis „brainstormingnak”, júniustól sűrű lesz a program.

A napokban bemelegítésképp körbejártuk a nevelési- oktatási intézményeket is, ahol sokat fogunk forgolódni. Az itteni 12 osztályos suli hangulata az otthoniakét idézi, menzaillat, egyebek. A művészeti suli impozánsabb, néztünk is pár kihelyezett alkotáson, hogy ez valóban Bulgária egyik legjobb ilyen helye lehet. Elméletileg lesz lehetőségünk a fafaragást kipróbálni, tanulgatni, leginkább erről a tevékenységről híres ugyanis az iskola.

Az óvoda szintén kicsit „forráshiányosnak” néz ki, de úgy látom, fejlődget, az udvar is egész rendben van. Első feladataink egyike egy bemutatóhely jellegű kis konyhakert létesítése környezeti nevelési célzattal. Pár órát munkálkodtunk már rajta, szerintem a végeredmény egész szép lesz majd.

Tiszteletünket tettük egy előadáson is, ami a programról szólt, aminek keretében itt vagyunk, így a helyiek is megismerhettek bennünket egy kicsit, így mi is komfortosabban mozoghatunk a városban. Bár ezzel semmi gond nem volt eddig.