Norbi
Ahogy azt Kazanlakról szóló bejegyzésünkben korábban ígértük, íme egy poszt, melyet teljes egészében a monumentalista brutalista utópikus szocialista (ésatöbbi) építészet talán legkiemelkedőbb alkotásának, Buzludzhának szentelünk.
Abban, hogy a komplexum nem máshol, mint a rendkívül szeles 1400 méteres csúcson kapjon helyet, több tényező is szerepet játszott. Egyrészt itt vettek végső búcsút az itteniek az oszmánoktól, s rögtön utána valahol ezekben a hegyekben alakult meg a kommunista párt elődje is. A történelmi háttér azért fontos inkább - és ezzel a blokk zárul is -, mivel úgy vettük észre, elég más itt az orosz befolyás megítélése. A "törökök" előtt itt ugyanis tényleg nem volt semmi, mindent az oroszok kezdtek el felépíteni, ami eleinte áldásos tevékenység is volt. Később már kevésbé, de tény, hogy az 1981-re elkészült Buzludzha és társai Bulgáriát világhírűvé tették. Nincs olyan nap, amikor ne találnál itt külföldi turistákat, de számos videoklipet is forgattak itt, többek között érthetetlen okokból a Kensington és MØ is betalálta. Hangulatában a berlini techno-éra képviselője, Rødhåd áll talán legközelebb a hely atmoszférájának leképezéséhez. Ha valaki szereti a szocialista utópista könyveket, Vonnegut írásáit, az Alien, Prometheus és hasonló filmek sötét és tiszta képi világát, minél hamarabb látogasson el ide, mert minden egyes tél rombol egy nagyot a szerkezeten.
Bulgáriában, ha nincs autód, az élet nem habostorta, de szerencsére ez a hely nem is annyira eldugott, mint amilyennek először gondolná az ember. Szervezett túrák is léteznek, vannak akik igyekeznek a kiaknázatlan turisztikai lehetőségekre építkezni és ezt nagyon jól is teszik. Egyébiránt szerintem az egynapos látogatásoknak kevéske értelme van (ugyanígy például a rilai tavakhoz sem ajánlanám). A cím is erre utal, aludjunk itt valahogy, megéri, ezt fotókkal is alátámasztjuk. Visszakanyarodva, ha nincs autónk, legegyszerűbb Kazanlakból vagy Gabrovoból a "Shipka Pass" (fonetikusan: shipcseszki prohod; shipka monument parking) megállóhelyig elbuszozni és onnan elkezdeni sétálgatni (amúgy elég szép) és stoppolni. Van egy másik út is Kran és Shipka falvak között fel, de ha ott nem vesz fel senki az nagyobb szívás. Valószínűleg azért fog ez menni, mert szinte csak külföldi roadtripes utazók járnak erre. Késő délutántól azonban alig megy már oda valaki, úgyhogy minél hamarabb, annál jobb.
Van itt pár hegyi kunyhó, vendégház és még hotel is, de sokan simán csak autóban alszanak, vagy ledobnak egy sátrat. Mi a "хижа Бузлуджа", azaz Buzludzha kunyhó nevű helyet választottuk, mivel ez volt a legolcsóbb. Tréning után voltunk, így egy nemzetközi csillezést találtunk ki ide. Maga a hely szép, félvad lovak is le szoktak jönni legelészni, akad róka is és védett pele a ház falaiban, szóval nem ér agyoncsapni, bármilyen idegesítő is ahogy motoszkál, miközben aludnál. 7-8 fős szobák (max. 40 fő), kvázi kényelmes és tiszta (az ár-érték arányhoz mérten), nagy konyha és étkező/közös helyiség. Van pár kutya is természetesen, aki Bulgáriában kevésbé jártas még annak csak annyi, hogy bántani nem fognak, persze aki kicsit fél az készüljön fel, mert ezek elég nagy hegyi kutyuskák, akik néha játszásiból kergetgetik kicsit a vadlovakat is. Azonban soha sem járnak falkában és tényleg kevesen vannak itt. Örülnek az embereknek, túrázni is elkísérnek néha.
A képen látható ebet Vincent von Stalinnak neveztük el, mivel csak egy füle van. Az egyik legkellemesebb élményem eddigi Bulgáriában tartózkodásunk alatt, hogy találkoztunk vele. Fent az emlékműnél pihent a lovak mellett, mi a napfelkeltét mentünk nézni. Ugyanúgy nézte és élvezte a Nap első sugarait mint mi, aztán mellénk szegődött és a visszaúton meg-megállt, leült kicsit és nézegette a tájat. Nagyon emberi volt. Lejött velünk a házig, ott játszott kicsit velünk és a lovakkal majd egy túracsoporttal elment a Shipka emlékműhöz és ott találkoztunk másnap megint :D. Aki erre jár, ölelgesse meg a nevünkben.
A napfelkelte maga nem olyan lenyűgöző mint a tengernél, de megéri. Rajtunk kívül csak két kanadai srác volt ott, akik be is mentek az épületbe. A napnyugta annál inkább. Főleg, ha olyan szerencsés az ember, mint mi voltunk, hogy átvonul egy brutális vihar, ami gyönyörű fényeket eredményez. Mondjuk, hogy mennyire szerencsés egy magányos kopár hegycsúcson ennyi vasbeton alatt meghúzódni, remélve, hogy a födémből sem tép le és söpör ránk nagyobb darabokat a szél az képezhetné vita tárgyát. Mi Ágival ezért hagytuk ki ez alkalommal a belépést. Egyébként az erősen nem ajánlott. Szebb képeket tudtunk most készíteni kint, bent túl sötét volt a mászáshoz, ugyanis először lefelé kell ereszkedni. De ami késik nem múlik, Decathlon, kötél, fejlámpa.
Érdekes egyébként, hogy a közeli Shipka emlékműnél rengeteg ember megfordul, de a Buzludzsához kevesen autóznak el, de ez nem nagy baj. A Shipka emlékmű is jó hely, főleg a kilátás miatt. Visszatérve az "UFO"-hoz, rossz látni, ahogy pusztul, de ha valaha egyszer lehetőség adódna eredeti állapotában visszaállítani, arra voksolnék. A belső teret díszítő mozaikok például összesen 20 tonna kobaltüveg felhasználásával készültek és 510 négyzetméter felületet borítottak. Elveszne ez a posztapokaliptikus hangulat, ám ugyanakkor más jellegű időutazásra hívna. Az ország legnagyobb turisztikai attrakciója lehetne, ez szerintem nem kérdés, jelenleg azonban többnyire említésre sem méltatják. Az úgynevezett "Rose Valley" sokkal inkább "Death Valley" és egyébként sem túl gazdag a vidék. Valami vérfrissítésre szüksége lenne a térség turizmusának.
