Ági, Norbi

Bulgáriába érkezésünkkor az első program, amit említettek és javasoltak nekünk a „July Morning” volt. Az időpont közeledtével szinte hajtottak is, de mi kissé szkeptikusak voltunk, mivel nem sokkal előtte vegyes érzelmekkel zártunk egy sátrazós „hippiskedős” programot. Végül elmentünk és jövőre is visszajönnénk!

A July Morning az első júliusi napkelte ünnepléséről szól, valószínűleg egyedülálló rendezvény a világon (de állítólag van ilyen Romániában is). Az eredete tisztázatlan, sok eltérő verziót hallottunk, arról is megoszlanak a vélemények, hogy ez volt korábban, vagy a Uriah Heep azonos című száma. Mi a leginkább elfogadott verziót tálaljuk, miszerint ez egyfajta lázadást kifejező eszköz volt az itteni államszocialista berendezkedésű rendszer ellen.  A hullámot a legenda szerint Várnában indította pár srác, akik a katonaságba vonulásuk előtti nyarat aktívan átbulizták és az egyikük ötlete volt, hogy várják a napfelkeltét a parton. Ma országszerte ünneplik, de a legnagyobb összejövetelek természetesen a tengerparton vannak.

Szóval a Kazanlak melletti koprinkai tónál szerzett korábbi élmények - mint például, hogy hajnalban valaki majdnem átmotorozott a sátrunkon amiben éppen aludtunk - nem segítették az elindulást, de a tengert már nagyon szerettük volna látni, úgyhogy levonatoztunk Burgaszba. Igazság szerint a „true” az lett volna, ha stoppal megyünk, de kegyetlen hőség volt, és ha 240 kilométert 800 forintért meg lehet tenni úgy, hogy például se Stara Zagorán se Szlivenen nem kell  átsétálni, az igen csábító.

Burgasz kettőnkben kicsit másképp csapódott le. Áginak a kedvenc városa lett, a tenger és a magaspart a gyengéje, a város szerinte kissé ugyan jellegtelen – bár a belváros nagyon rendben van – , de rendezett és szép. Nekem is nagyon tetszett, de annyira elkülönül a többi, eddig látott várostól, mintha nem is Bulgáriában lenne, így nem mondhatom, hogy a kedvenc bolgár városom. A tengerpart tiszta, a plázs úgy 2 kilométer hosszú és 50 méter széles, a magasparton pedig egy árnyékos, szépen kiépített (bár a ledes szökőkút elég ordenáré) park húzódik végig kiváló burkolatú kerékpárúttal. A legtisztább a déli rész, itt a legjobb a homok is, fentebb kissé törmelékes, kavicsos és köves szakaszok sorakoznak, ami amúgy meglepő, mert az van legközelebb a kikötőhöz, és ott a legkevesebb a strandoló.

A fesztivál maga arról szól tehát, hogy az emberek összegyűlnek, zenélgetnek, tüzeket raknak és amennyire lehet, próbálnak egész este fennmaradni. Burgasban tippre 1-2 ezer ember lehetett, koncertek úgy hajnal háromig voltak, utána egy playlist ment, többnyire szoftosabb punk-rock számokkal.  Játszott a Roy&Ádám Trió is, amin azért jót mosolyogtunk és elmentünk vacsorázni. A zene egyébként kellemesen volt hangos, mi úgy 200 méterre a színpadtól dőltünk le fáradtan hajnal egy felé, hálózsákjainkba bújva. Sokan sátrakkal jöttek, eleinte bántuk, hogy mi nem hoztuk a miénket a szúnyogok ellen, de aztán kiderült mi csináltuk jobban. Rengeteg társaság tartotta ébren reggelig a tüzet, a vége felé már gyékénnyel és egyéb alkalmatlan ámde éghető dolgokkal tüzeltek, ami akkora füsttel járt, hogy a sátrakban megállt a szmog így többen ki is füstölődtek, plusz a szúnyogok sem tudtak a légkörbe lépni.  Az egyetlen negatívum ez volt, kisebbfajta füstmérgezést is kaphattunk, de ez a szokás, jól kell helyezkedni. Nem lett volna nagy baj, ha van egy kis szél, de egyébként kellemesen semleges szélcsendes idő volt (meg kb. 25 fok hajnalban).