1. Taxikultusz
Tyúk és a tojás esete: nem tudjuk, azért ennyire ad hoc a városi tömegközlekedés, mert ennyi a taxi, vagy azért nem lehet mozdulni a sárga autóktól, mert nem túl emberbarát a transzportrendszer. Szófiában találkoztunk először ezzel a problémával. Naiv módon azt gondoltam, hogy a központi vasút- és buszpályaudvarról a nem túl távoli Decathlon-ba valahogy ki lehet ugrani. De nem lehet. Körülbelül fél órás térképbogarászást követően megtaláltuk a megállót, itt azonban úgy rácsodálkoztam az utastájékoztató rendszer fekete oszlopára, mint majom őseink a 2001. Űrodüsszeia monolitjára. Próbáltam helyiektől is segítséget kérni, ők azonban csak összezavarni tudtak, bonyolult átszállásokról beszéltek és sok szerencsét kívántak. Így hát nem mentünk a Decathlon-ba. Hülyén éreztem magam. Egyébként Szófiáról itt csak annyit, a metró viszont nagyon modern, kifogástalan, de a másik Decathlon-ba az sem megy ki.
Ezután Veliko Tarnovo következett. A vasútállomás egy ipartelep szélén van, nem túl bizalomgerjesztő. Gyalogosan szabályosan és biztonságosan csak hegynek fel (bár járda itt is csak kis foltokban található) lehet a központba jutni, de egyébként nincs semmi arra mutató jelzés, hogy ez így lenne. Az kb 10 perc, de mi van, ha nem arra mennél? Vagy jön egyszer csak a busz, amit a végletekig leegyszerűsített térképből nem lehet megfejteni, vagy taxi. Fájó dolog, mikor geográfusként nézegetem a térképet és nem dolgozza fel az agyam. Rákerestem, ugyanaz a cég készített pár településnek hasonlóan tehetséges térképet, gondolom sok-sok EU-s pénzért. Mi nem taxizunk, ezt ki kell, hogy emeljem. Ha nagyon muszáj, legutolsó esetben, de olyan még nem volt. Ebbe most nem is mennénk nagyon bele, a lényeg hogy köze van az Über magyarországi kiűzéséhez, meg hogy alapból irtózunk a kiszolgáltatott, előre nem leegyeztetett helyzetektől, ami főleg necces, ha az ember nem beszéli a nyelvet. Helyismeret nélkül először a városias rész felé vettük az irányt, de nem esett jól a sztrádakereszteződéses megoldásokon átvergődni az amúgy sem túl reprezentatív zónán (ellenben közelről láttuk a sörgyárat aminek a termékeit inkább nem fogyasztjuk). Visszafelé már rájöttünk, hogy a hegyen kell leereszkednünk és hogy nem is vészes.
Plovdivban egy külvárosi, de vasútállomáshoz és bevásárlóközpontokhoz közeli buszmegálló kedves kis elektronikus tájékoztató rendszere egyetlen, ám (valakinek biztos) igen hasznos információval tudott csak ellátni bennünket: kedd van. Neten próbáltam rendes térképet, esetleg interaktív alkalmazást találni, nem jött össze. Ugyanez történt Stara Zagora-ban is, neten semmi. Persze aztán a városban már ki lehet találni, de előre nem tud az ember tervezni és így igen kellemetlen a szinte mindenhol a település szélére kihajított busz és vonatállomásokra megérkezni. Nem hittem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, de a helyi tourinformos oldalak is a taxit sulykolják mindenhol. Legutóbb egy Szófia széléről a hegyekbe felvezető ingyenes vezetett túráról tájékozódtam, meg sem lepődtem, hogy a kiindulási helyre csak taxival lehet eljutni, más opciót nem jegyeztek a kiírásban. Egyébként az ár többnyire versenyképes a tömegközlekedéssel… De ne már, fulladunk meg…
2. Kakaónak néz ki, de nem az! Óvakodj a bozától!
Na ez az, amiről szinte minden blogban írnak és így nekünk is kötelességünk a figyelmeztetés.
Biztosan van jó boza, talán a házi, de boltban ne vegyél. A gyanútlan külföldi meglátja a hűtőben átlátszó üvegben tárolt kakaószínű italt, majd megveszi, és jó esetben kibontás után megcsapja az a fermentálódásra jellemző gyanús szag, ami óvatosságra inti. Rossz esetben, ha mondjuk nagyon szomjas és mohó, lendületből tolni kezdi és egész teste görcsösen összerándul a találkozástól. Francia lakótársunk csak a szaglásig jutott, megkóstolni már nem merte, ellenben gyorsan kiöntötte a mosogatóba (kb. öklendezve). (Utólagos megjegyzés: azóta egyszer kipróbálta, többször nem emeli szájához.)
Nem nagyon ragoznám tovább, itt van Ági videója az első és mindmáig egyetlen próbálkozásunkról:
3. Most jöjjön egy pozitív dolog: a vonat nagyon-nagyon olcsó
Erről előző bejegyzésünkben bőven értekeztünk, javaslom annak elolvasását. A buszozás viszont nem mindig egyszerű. Többnyire előre kell helyjegyet váltani, ami egész meglepő dolog volt számunkra, azonban így senki sem áll, nyomorog, mint otthon. Azonban rengeteg a busztársaság, kevésbé forgalmas vonalakon vagy időintervallumokban kisbuszok mozognak, az áruk neten nincs mindig feltüntetve, és ha nem kiindulási állomáson előre megváltott jeggyel ugrunk fel, akkor a szerencsén is múlik, felszállhatunk-e. Nincs heringparty. Van már néhány érdekesebb buszos élményünk, hegyi rallyzás, ilyesmi, nem véletlen, hogy igen kedvelt helyváltoztatási forma a stoppolás. A legegyszerűbb tényleg autóval eljutni A-ból B-be. Egyébként a busz legrosszabb esetben is annyiba kerül mint otthon, tehát katasztrófa akkor sincs, ha pontos árat nem találunk, volt már, hogy olcsóbb is volt, mint amit neten írtak.
Vonatokra pedig itt:
4. Mítoszrombolás: nincs taposós WC
Az első sztereotípia, ami Bulgáriáról beugrik sok embernek otthon (főleg akik jártak itt a 70-es években), az az ún. taposós, más néven guggolós vécé. A török fajta. Hála az égnek még egyel sem találkoztunk eddig (mintavételi egység: benzinkút, múzeum, étterem, művház, szálloda). Így van ez sok más dologgal is. El kell keserítsem azokat, akik történelmi bakikra, a török időkre, trianonra hivatkozva próbálják igazolni, menteni hazánk jelenlegi helyzetét. Itt nem kicsivel tovább voltak a törökök is, nem mondanám egyszerűbbnek a történelmet, aztán mégis az a helyzet, kardinális különbségeket nem fedeztem fel. A sztereotípiákat tessék elfelejteni. Lehet, hogy ez a fejletlen balkán, de akkor Magyarország is jócskán oda tartozik. Utólagos megjegyzés: azért lehet vele találkozni, de ritka mint a fehér holló... Ellenben van egy idegesítő szokás itt, a WC ajtók sokszor nem zárhatóak.)
5. Szófia
Szófiáról még csak az első benyomásaimat tudom megosztani. A központon kívül még nem jártunk, ez tény, de ahol mozogtunk, na az kifogástalan. A központi busz- és vonatállomásról korábban már értekeztünk (modern, biztonságos, de a környéket azért jó minél gyorsabban elhagyni), de hangulatos, kellemes nagyváros, relatív biztonságérzetem jobb volt, mint például Budapesten. Többen hüledeztek már az itteniek közül is, akik jártak fővárosunkban, hogy elképesztő mennyi ott a hajléktalan. Szófiában – és más nagyobb városokban, mint például Plovdivban, vagy a sok tekintetben Miskolccal rokonítható Stara Zagorában is – jobb a helyzet e téren.
(Utólagos megjegyzés: Persze hatalmas szegénység van, óriási "telepek" vannak Szófiában és bizony Plovdivban is és lényegében mindenhol, de a közbiztonság jobb. Szófiában azóta jártunk párszor, lényegében nem egy nagyon-nagy város, olcsó és jól közlekedhető, értem ez alatt, hogy emberi léptékű.)
6. Vezetési "kultúra"
Hozzá vagyunk szokva a cifraságokhoz, de itt kicsit terheltebb a társadalom. Nem igazán értjük, miért kell egy olyan kisvárosban is ahol lakunk, macskaköves, szűk járdás (erről bővebben lentebb), beláthatatlan kanyarokkal tarkított részen kitaposni a merdzsó, vagy a jobb napokat is látott Lada lelkét (egyébként a Ladákkal Dunát lehetne rekeszteni, meg még más nagyobb folyókat és tengerszorosokat is, de rendkívüli módon vigyáznak rájuk az emberek, gyönyörű állapotban megőrzött darabokban lehet gyönyörködni). Vigyázva közlekedjünk!
Nehéz szavakba önteni, vagyis nem is az a nehéz, hanem szofisztikáltan tálalni a véleményünket. Teljesen alkalmatlan a lakosság. Rengeteg a hülye, megy a "janizás" a 30 éves sportkocsikkal, de az idősebbek is iszonyat figyelmetlenek. Felelőtlenség, ez az ami az itteni gondolkodás több dimenzióját is áthatja sajnos. Indexelni pláne nem szeretnek, a kerékpárossal sem vergődnek nagyon. Igaz a zebrák sokszor le vannak kopva, bár tábla akkor is van, nem zavarja őket a jól látható zebra sem. Kanyarodó útnál iszonyú körültekintően és csak ha nagyon muszáj, akkor keljünk át az úttesten, ne ringatózzunk a zebra létének hamis biztonságában.
7. Üvegvisszaváltás
A sör szintén nagyon olcsó, ezért senkit ne bántson a tudat, hogy az üveget nem fogja tudni visszaváltani. Rengeteg a szelektív üveggyűjtő, használjuk őket bátran. Az a helyzet, hogy van, hogy felszámolják az üveget, van, hogy nem. Van, hogy random helyen visszaveszik, van, hogy még úgy sem, hogy a nyugtát mutatod, itt vetted az adott sört. Nem értjük és ez már 40 éve is így volt, Ági nagymamája is mesélt erről. Ez van.
8. Kávéautomaták
Mindenhol, de tényleg. Jóval sűrűbben vannak, mint nálunk a nemzeti dohányboltok. Egyik-másik nem túl bizalomgerjesztő, koszosabb, párszor már meg is szívtuk, hogy benyelte a zsetont, vagy csak habot, cukros vizet kaptunk, de jó dolog. Néhány design ráadásul igen megmosolyogtató, itt van egyik kedvencünk, minden megtalálható rajta, amit számunkra a kávézás jelent:
9. Járdák.
Ha van valami, amiért a hazai nyugdíjasok és/vagy babakocsis anyukák (minimum) tömeges lincselést rendeznének az önkormányzatok tagjai ellen, az a járdák állapota. Mint ahogy azt már említettük, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a várostervező irodák különös vonzalmat táplálnak a térkövek iránt. A karbantartás és állagmegőrzés viszont már más téma. Ami miatt ez igen fontos, hogy sokszor így az úton tud csak az ember közlekedni, az meg nem túl szép és nem is túl veszélytelen (fentebb).
Állítólag Szófiában hamarabb eshet az ember egy megrongálódott fedelű csatornába, mint hogy rablás áldozatává váljon. Az tény, hogy jó a közbiztonság, ugyanakkor rengeteg a lyukas, billegő, hiányzó borítás, szóval csak óvatosan. Talán van rosszabb, mint hogy keserves a gyalogosforgalmi elemek kondíciója, mégpedig mikor egyáltalán nincsenek olyan helyeken, ahol pedig igen indokolt lenne. Vagy van, hogy a járda, utcafront a telek meghosszabbítása, önkényes járdafoglalás történik és minden kacatot, tűzifát ott tárolnak, vagy csak simán oda parkol fel a Lada, vagy mondjuk kecskét nyúznak a csatornafedél felett (true story).
10. Bulgária nem csak egy tengerparti sáv.
Ha rákeresünk Bulgáriára, többnyire ezekkel a szavakkal találkozunk: all inclusive, Neszebár, Napospart. Persze fontos, mi is úgy tervezzük jó sok időt töltünk majd a strandok bejárásával, de szerintem ha valaki csak tengerpartozni akar jönni Bulgáriába, az azért gondolkodjon el rajta. Plusz ezt a Napospart témát felejtse el mindenki igen gyorsan...
Az a helyzet, hogy az ország tele van rejtett kincsekkel, iszonyú tagolt és sokrétű. Bulgária az aktív kikapcsolódás szerelmeseinek országa, remélem jó sokat tudunk majd írni az országban való barangolásainkról.
(Utólagos megjegyzés: autó nélkül viszont meg van lőve az ember. Kiváló roadtripeket lehet szervezni, kitalálni, de másképp nem is nagyon érdemes országjáró körútra indulni. Több infóért, tapasztalatért kérdezzetek bátran.)
A végére véletlenül csak pont tíz lett.
Ha valakinek infókra van szüksége, kérdezzen bátran!
napkelte Burgaszban
