Sumen - Bulgária itt kezdődik

2017. december 09. - lofiwanderers

Norbi

Sumen nem egy matyóhímzés, turisztikailag sem igazán marketingelt város, tágabb környezete szépen mondva belső periféria, amolyan "kultúr wasteland". A vasútállomás előtt egy üdvözlő térképen azonban ez áll: "Bulgária itt kezdődik". Körülnézve persze tipikus a kép, lepattant környék, otthonról is jól ismert bódésodás, akár így is értelmezhető a szlogen: itt minden megvan, ami egy bolgár (posztszoc) városban előfordulhat. A ma 80 000 fős, erőszakosan iparosított Sumen azonban az 1300 éve kreált első dunai bolgár birodalom egyik bástyája volt, gondolom inkább erre gondoltak az itteniek. Szerintünk pedig azért kezdődik itt Bulgária, mert itt található a legrégebbi sörfőzde.

a vasútállomás előtt

Ki nem találnátok, mi miért látogattunk el ide, bizony itt található a világ legnehezebb brutalista stílusú kommunista emlékműve. Nem volt még egy bábállam, amit így szeretett volna a "nagy medve", a bolgár propaganda egyedülálló atombiztos vasbeton kolosszusokat termelt ki. A város fölé tornyosuló alkotást az 1300 éves történelem alkalmából emelték, a benne található betonfaragványok alakjai, a lenyűgözően aprólékos és hatalmas felületű mozaikok is ezt hivatottak reprezentálni. Ami nagyon meglepő volt, hogy nincs összefirkálva, mint az összes többi ilyen, sőt szemét sincs, maga az emlékmű állaga is kifogástalan. Egyébként lehet belépőt is fizetni, ami felnőttnek jelképes három leva (1,5 euro), kedvezménnyel pedig csupán egy. Lehet, van kassza, de nem kötelező, amolyan adomány jellegű dolog ez.

Autóval is meg lehet közelíteni, gondolom busz is megy fel a 450 méter magas fennsíkra, ám mi a központból induló híres és egyébként hangulatos sumeni lépcsőkön nyomtuk le a 250 méter szintkülönbséget. Jobb, hogy nem nyáron, hanem ősszel, mert elég volt így is, de őszintén szólva durvábbra számítottam, lefelé azonban jóval rosszabb volt. A monumentális alakok leginkább Gyűrűk Ura karakterekre emlékeztetnek egyébként, mitikus formát igyekeztek nekik varázsolni. Ez sikerült is, ám határozott éles vonalaik miatt hajaznak a Transformers filmek robotjaira is. Maga az egész meg megint csak olyan, mint Várnában, vagy a Buzludzhán, mintha egy Ridley Scott sci-fi díszletei között sétálnánk. Én őszintén valamivel több megjelenített alakra és eseményre számítottam, de az élvezeti értékéből ez mit sem von le. A panoráma mondhatnánk szép, de különösképpen nem az, mivel javarészt síkvidéket és pusztaságot, agrársivatagot látunk innen fentről, ám ettől még jó kis piknikező, söröző hely.

Sumen városán egyébként látszik, hogy volt jobb kondícióban is, van egy árnyékos sétálóutcája, amin ma eklektikus összevisszaságban találhatunk tömött teraszos, de egyébként egyáltalán nem hívogató üzletemberes, stricibarokk éttermeket és "zs kategóriás" street food standokat. Olcsó kebab és pizzaszelet, de ha minimum vegetáriánus vagy, egyetlen opció a Billa, ami szerencsére szintén be lett ékelve egy (és a vega pizzaszelet, ami azért vega, mert nincs rajta semmi). A késő 19. századi épületek - már az a kevés ami megmaradt - próbálnak némi romantikát és polgárias atmoszférát festeni, de kevés az már ide. A dzsámi és a törökös hatás is elvész a tömegben, nem ütik meg sajnos az ingerküszöböt. Magyarként van azonban egy érdekesség, Kossuth Lajos Emlékháza.

Emigrációjának első másfél évét töltötte itt. Egyébként Szófiában is egy barátunk a Kossuth Lajos utcában lakik, ami azért vicces, mert elég agyzsibbasztó, mikor elkezdi az ember kibogarászni a cirill betűkkel írt lakcímet és egyszer csak leesik mi is az valójában:

Szóval Sumen szerintem egy fél napos város. Ha az ember esetleg jobban érdeklődik a történelem iránt és az erődöt meg a madarai lovast is meg akarja nézni, vagy szeretne minden napszakban jó fotókat készíteni az emlékműről, akkor el lehet tölteni itt egy vendégéjszakát, vagy inkább Couchsurfingelni egyet. Turistákra nemigen vannak felkészülve. Mi szerintem már nem számítunk annyira "külföldi alkatúnak" mégis végig bámultak a főutcán. Jó helyen van relatíve Sumen, ez a szerencséje. A gyönyörű Veliko Tarnovo és a tengerparti Várna között félúton jó pihenő, úgyhogy aki erre jár, mindenképpen érdemes azért bekeverednie és legalább az emlékműnél ámuldoznia, mert az vitathatatlan csúcsteljesítmény.

Földrajzosként megmosolyogtató a belváros képet leginkább meghatározó épületet, komplexumot a végére hagytam. A városok karaktereinek vizsgálatakor vannak, akik igyekeznek feminin és maszkulin jegyeket összegyűjteni és az alapján bekategorizálni a várost, hogy az inkább férfias, vagy nőies. Ezek a vizsgálatok amúgy leginkább a térhasználat formáira, mélyebb társadalmi összefüggések szintjére szoktak lemenni, de ebbe most nem mennék bele. A lényeg, a befejezetlen tornyot látva, ami szerintem mindenkit egy falloszra emlékeztet nem kérdés, az ereje teljében lévő szocialista munkás férfi szelleme itt az uralkodó.

A sör. Hiába a legrégebbi, az itt most igen kevés. A Sumenszko sör ízre és szerintem minőségre is tipikus ipari, főleg a barna változat. A pici 0,33-as kiszerelésűt viszont mostanában egyre többet választom-választjuk, lehet egyszerűen csak azért, mert olyan kis aranyos az üveg. Szóval nálunk ez a marketingfogás bejött. Plusz meg kell valljam, séta mellé egy könnyedebb kisüveges frissítő főleg így a sörszezon végén jobban esik, mint egy standard fél literes. Ízre kb. Borsodi-Arany Ászok vonalon mozog.