Norbi
Bulgária a fejekben többnyire egyenlő a tengerparttal, ez vitathatatlan, s e terület megítélése is sajnos többnyire negatív. Ezen szeretnénk most kicsit oldani.
Alapvetően nagy különbségek okozója, hogy habár az ország harmadik és negyedik legnagyobbjáról van szó, pont egy kategóriahatár két felén helyezkednek el. Várna (és rajta kívül Plovdiv) még éppen 300 000 fő feletti, Burgasz már valamivel kevesebb, mint 200 000 lelket számlál. Ám ha teszem azt vonattal érkezünk, a legnagyobb különbség, amit jó darabig feljegyezhetünk, hogy míg a várnai pályaudvar rózsaszínes árnyalatú, addig a burgaszi sárgás és nagyjából ennyi. Mindkét helyen a kikötőt jobb felünkön tudva rövid sétával elérjük a „Sea Garden”-t, a magasparton húzódó rendezett és hatalmas parkot, majd azon túl a lehetőségekhez mérten meglepően tiszta és végeláthatatlan hosszú partot. Hogy melyik város belterületi tengerpartja jobb, azt nehéz megmondani, a Várnai kicsivel koszosabb itt-ott, de nem zavaró mértékű és mivel jóval hosszabb is, biztosan találunk kellemes, kevésbé zsúfolt és árnyékot is adó helyet. Itt egyébként finomabb a part anyaga, sokkal inkább homokos. Burgaszban a legjobb rész ilyen szempontból a kikötőhöz közeli plázs, de Várnában is kiváló e rokon terület. A nagyobb város előnye a megnyitott kikötő, ahol hajóbárokra is pattanhatunk, amik kivisznek a nyílt vízre. Ott kint meg nagyobb esély van delfineket is látni, több fajtájuk is él itt. Delfinárium is van Várnában, de annak az intézményét - a cirkuszhoz hasonlóan - nem szeretjük.
Várna, plázs a kikötő mellett
Városképileg mindkét település az alábbi embertípusoknak nyújthat élvezetet: építészek, urbanisták, szociológusok, street art művészek. Eklektika, mediterrán-orosz jegyek. Nyitott szemmel kell járni, kutatni a kincseket és akkor lehet, hogy a végére többet összeszed az ember, mint Szófiában, ám akinek kiterjedt ókori romokra, egységes klasszicista-szecessziós városmagra vágyik a szíve, az ne pazarolja erre az idejét. Várnában még amúgy több ilyen épületet látni, szépek is, plusz van egy elég pofás osztrák palota- kastélykert is a várostól nem is messze. Északabbi, korábban lett független, ez látszik is. Tervezzük a szintén északi, a román határ mellett lévő Rusze városának meglátogatását is még az ősszel, mivel úgy emlegetik, "a bolgár Bécs". Várna legnagyobb látványossága az ortodox katedrális, amit meg is tekinthetünk, amint átverekedjük magunkat az utcai marihuána árusokon és kéregetőkön.
Az ortodox katedrálisról már szóltunk szerintem pont eleget, ami izgalmasabb az a szovjet-bolgár barátság monumentális emlékműve, ami egy mesterséges dombra, egy atombunkerre épült. Jobban mondva együtt alkottak egy gigantikus komplexumot. Egyébként a domb tövében lobog a világ egyik legnagyobb EU-s zászlaja is, ami szintén fura látvány (érdekes módon itt senki nem akarja felgyújtani). Az emlékmű sajnos mint megszokott, borzasztó állapotban van, ám sehová nincs rá kiírva, hogy tilos, netán életveszélyes lenne belé kukkantani (amúgy az). A hatalmas csarnokokban úgy érezheti magát az ember, mintha egy sci-fi filmben lenne.
Van még egy dolog, ami az alapvetően nem tengerparton élő utazónak egyből, már a vonatról való leszállás után feltűnik: ez pedig a sirály. Előbb a gyereksírásra és üzekedő macskákra emlékeztető nyávogó hangjuk tűnik fel, majd a városban néhány lépést téve óhatatlanul megpillant az ember éppen kukázó vagy már kihalászott kajás dobozt nagy szakértelemmel és elszántan bontogató példányt. Aki még nem látott sirályt közelről, az nem egészen van képben azzal, hogy jókora madarakról van szó. A galambnál mindenképpen nagyobb súlycsoport, úgyhogy ha a kezedben tartott kebabra pályázik, az az övé. Továbbá ha csivavát vagy netán még annál is kisebb kutyát tartunk, akkor ajánlatos pórázon tartani, és kísérjük fokozott figyelemmel. Tetőtéri szoba esetén pedig az ablaküvegen a más városokban megszokott galamb-macska kombináció mellett sirály-talpat is lehet látni, arról nem is beszélve, hogy a hangjukra az ébresztőóra előtt garantáltan felébred az ember. A helyben élők valamiért nem szeretik a sirályokat.
Összegezve tehát érdemes szerintem mindkét várost meglátogatni, ha már erre jár az ember. Burgaszban jó egy kicsit lazulni, Várnában pedig az alternatív közösségeket, szubkultúrák nyomait felkutatni. Bulgária a street-art országa, keressük mindenhol az ingyenes graffiti-túrákat, de kutakodjunk magunk is. Várnában például a Mouse és a Sunshiners csapatok kooperációjából született remekek a dominánsak. Ők az egyik legnagyobbak is az országban, de ha Plovdivban járunk olvassunk utána kicsit Stern nevének is.
Következő bejegyzésünk Plovdivról, egy olyan "vidéki" városról szól, ahol úgy fest igencsak pörög a kreatív gazdaság. 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, készülnek rá is rendesen, úgyhogy érdemes lesz ellátogatni ide. Egyébként már most is az.