Utazós blog, kevésből messzire

Lo-Fi Wanderers

„Gyere le velem a tengerpartra…” Burgasz vs. Várna

2017. december 09. - lofiwanderers

Norbi

Bulgária a fejekben többnyire egyenlő a tengerparttal, ez vitathatatlan, s e terület megítélése is sajnos többnyire negatív. Ezen szeretnénk most kicsit oldani.

Sokaknak csupán azért vonzó, mert olcsó. De mi is az, ami olcsó? Igen, jóformán művészet átszámítva 600 forintnál drágább sört venni a klubokban, zsebből lehet veretni Sunny Beachen az aktuális latin nyári slágerekre, de érdemes ezért ide jönni? Nem. A zsebtolvajoknak körülbelül 4 hónapjuk van arra, hogy összelopkodják az egész évi betevőt, idénymunka. Ez persze mindenhol így van, ahol a nyári nép- és szelfibot sűrűség a téli időszak sokszorosa. Ám ezt már régen leírták jeles településszociológusok is, úgyhogy meglepődni nem kell. Ha igazán élvezni akarja valaki a tengert, jócskán északra, vagy délre kell menni, autókázni. Most azonban a két legnagyobb várost, Várnát és Burgaszt mutatjuk be, hasonlítjuk kicsit össze.

varna_vs_burgas.jpg

Alapvetően nagy különbségek okozója, hogy habár az ország harmadik és negyedik legnagyobbjáról van szó, pont egy kategóriahatár két felén helyezkednek el. Várna (és rajta kívül Plovdiv) még éppen 300 000 fő feletti, Burgasz már valamivel kevesebb, mint 200 000 lelket számlál. Ám ha teszem azt vonattal érkezünk, a legnagyobb különbség, amit jó darabig feljegyezhetünk, hogy míg a várnai pályaudvar rózsaszínes árnyalatú, addig a burgaszi sárgás és nagyjából ennyi. Mindkét helyen a kikötőt jobb felünkön tudva rövid sétával elérjük a „Sea Garden”-t, a magasparton húzódó rendezett és hatalmas parkot, majd azon túl a lehetőségekhez mérten meglepően tiszta és végeláthatatlan hosszú partot. Hogy melyik város belterületi tengerpartja jobb, azt nehéz megmondani, a Várnai kicsivel koszosabb itt-ott, de nem zavaró mértékű és mivel jóval hosszabb is, biztosan találunk kellemes, kevésbé zsúfolt és árnyékot is adó helyet. Itt egyébként finomabb a part anyaga, sokkal inkább homokos. Burgaszban a legjobb rész ilyen szempontból a kikötőhöz közeli plázs, de Várnában is kiváló e rokon terület. A nagyobb város előnye a megnyitott kikötő, ahol hajóbárokra is pattanhatunk, amik kivisznek a nyílt vízre. Ott kint meg nagyobb esély van delfineket is látni, több fajtájuk is él itt. Delfinárium is van Várnában, de annak az intézményét - a cirkuszhoz hasonlóan - nem szeretjük.

_dsc0677.JPG

Várna, plázs a kikötő mellett

Városképileg mindkét település az alábbi embertípusoknak nyújthat élvezetet: építészek, urbanisták, szociológusok, street art művészek. Eklektika, mediterrán-orosz jegyek. Nyitott szemmel kell járni, kutatni a kincseket és akkor lehet, hogy a végére többet összeszed az ember, mint Szófiában, ám akinek kiterjedt ókori romokra, egységes klasszicista-szecessziós városmagra vágyik a szíve, az ne pazarolja erre az idejét.  Várnában még amúgy több ilyen épületet látni, szépek is, plusz van egy elég pofás osztrák palota- kastélykert is a várostól nem is messze. Északabbi, korábban lett független, ez látszik is. Tervezzük a szintén északi, a román határ mellett lévő Rusze városának meglátogatását is még az ősszel, mivel úgy emlegetik, "a bolgár Bécs". Várna legnagyobb látványossága az ortodox katedrális, amit meg is tekinthetünk, amint átverekedjük magunkat az utcai marihuána árusokon és kéregetőkön.

 

_dsc0697.JPG

Nagyjából már látszik, hogy nem igazán vagyunk a populárturizmus kedvelői. Burgasz szerintem egy kellemes kétéjszakás város: tengerezés, kicsi sétálgatás, megfizethető árú éttermek széles választéka. Várna annyival tud többet, hogy jó pár olyan múzeum, kiállítótér van, amit érdemes lehet megnézni. Van egész nagy retro múzeum is, de létjogosultságát nemigen értjük, mivel maga az egész ország úgy retro ahogy van. Oké, vannak Ladák, Moszkvicsok és Trabantok, de ehhez ebben az országban nem kell múzeumba menni, elég piacra. Burgasz mondhatnám nyugisabb, de ez nem teljesen fedi a valóságot, mivel itt is ugyanúgy hemzsegnek a turisták. Valahogy az atmoszférája kicsit azért könnyedebb. Az ott élő ismerősök unalmasabbnak tartják, ez alighanem igaz, hosszú távon biztosan. Déliesebb, törökösebb is, ami egzotikusabbá teszi.
Várna Plovdiv mellett a másik nagy kulturális bástya, ahol úgy tűnik rájöttek, a fiatalokat kell megfogni, bevonni, hagyni őket értéket teremteni. Meglátogattunk egy deszkás parkot is, ahol jelenleg pár önkéntes ismerősünk is munkálkodik. Lényegében ez egy hatalmas alkotói tér, ami intézményes keretek között biztosít tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek deszkás, korcsolyás  oktatást, de koncerttermük és kiállítóterük is van. Egyébiránt egy squat hangulatú hely, ahová akár nap közben is beülhetsz pihengetni, kedves emberek várnak, és ha nincs hol aludnod, menedék.

Az ortodox katedrálisról már szóltunk szerintem pont eleget, ami izgalmasabb az a szovjet-bolgár barátság monumentális emlékműve, ami egy mesterséges dombra, egy atombunkerre épült. Jobban mondva együtt alkottak egy gigantikus komplexumot. Egyébként a domb tövében lobog a világ egyik legnagyobb EU-s zászlaja is, ami szintén fura látvány (érdekes módon itt senki nem akarja felgyújtani). Az emlékmű sajnos mint megszokott, borzasztó állapotban van, ám sehová nincs rá kiírva, hogy tilos, netán életveszélyes lenne belé kukkantani (amúgy az). A hatalmas csarnokokban úgy érezheti magát az ember, mintha egy sci-fi filmben lenne.

Van még egy dolog, ami az alapvetően nem tengerparton élő utazónak egyből, már a vonatról való leszállás után feltűnik: ez pedig a sirály. Előbb a gyereksírásra és üzekedő macskákra emlékeztető nyávogó hangjuk tűnik fel, majd a városban néhány lépést téve óhatatlanul megpillant az ember éppen kukázó vagy már kihalászott kajás dobozt nagy szakértelemmel és elszántan bontogató példányt. Aki még nem látott sirályt közelről, az nem egészen van képben azzal, hogy jókora madarakról van szó. A galambnál mindenképpen nagyobb súlycsoport, úgyhogy ha a kezedben tartott kebabra pályázik, az az övé. Továbbá ha csivavát vagy netán még annál is kisebb kutyát tartunk, akkor ajánlatos pórázon tartani, és kísérjük fokozott figyelemmel. Tetőtéri szoba esetén pedig az ablaküvegen a más városokban megszokott galamb-macska kombináció mellett sirály-talpat is lehet látni, arról nem is beszélve, hogy a hangjukra az ébresztőóra előtt garantáltan felébred az ember. A helyben élők valamiért nem szeretik a sirályokat.

_dsc0690.JPG
Don't you know I'm loco? Gimme all yo kebab!

Összegezve tehát érdemes szerintem mindkét várost meglátogatni, ha már erre jár az ember. Burgaszban  jó egy kicsit lazulni, Várnában pedig az alternatív közösségeket, szubkultúrák nyomait felkutatni. Bulgária a street-art országa, keressük mindenhol az ingyenes graffiti-túrákat, de kutakodjunk magunk is. Várnában például a  Mouse és a Sunshiners csapatok kooperációjából született remekek a dominánsak. Ők az egyik legnagyobbak is az országban, de ha Plovdivban járunk olvassunk utána kicsit Stern nevének is. 

Burgaszról és legutóbbi tengerparton alvós esténkről pár kép itt, a következő galéria Várnáról szól:

 

Következő bejegyzésünk Plovdivról, egy olyan "vidéki" városról szól, ahol úgy fest igencsak pörög a kreatív gazdaság. 2019-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, készülnek rá is rendesen, úgyhogy érdemes lesz ellátogatni ide. Egyébként már most is az.

A bejegyzés trackback címe:

https://lofiwanderers.blog.hu/api/trackback/id/tr9813404363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása